Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Novellák!

Novellák:

                                                             

                                                     A vízesés.

Párizs, a vízesésnél egy idősebb nő nézi a csobogó vizet, majd elővesz egy pénzérmét, megcsókolja és bedobja a vízesés előtti kis tóba. Könnyeivel küszködik, leül az ott kialakított kávára. Nem veszi le szemét a vízről. A pénzérme leült a kis tó aljára ahol már sok hasonló pénzérme feküdt. Kimorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkából. Újra a táskájába nyúlt és egy kék szegfűt vett ki. Nézte, elmosolyodott, megcsókolta és 6 éves leány gyermeke jelent meg emlékezetében. Kék szegfűt akart. Végigsimitotta a homlokát, újra visszaállt a szomorúság fura vonása. Bedobta a vízbe a virágot. Húsz év, minden egyes évéből eljön ide és pár órát eltölt itt, elüldögélve emlékezik. Húsz kemény esztendő. Ekkor rabolták el a kislányát, Janetet, sosem került elő, de a remény akkor hal el ha a reménykedő meghal. Újra megjelennek a homlokán az emlékezés redői, bal kezét combjára helyezi, jobb keze a táskát szorongatja. Bal keze ökölbe szorul, eszébe jut hogyan rabolták el a Louvre-Rivoli metró megállóban a kislányát. Kezéből tépték ki. Homlokán simulnak a redők, emlékeiben most leányával van itt a vizesésénél, a kívánság vizénél. Sokat jártak ide, játszottak és pihentek ebben a szép parkban. Itt mesélt történeteket, hogyan talált egymásra elveszettnek hitt emberek sokasága. Ekkor mondta neki ha kívánni akar valamit, jöjjön el ehhez a vízhez és dobjon be kívánságpénzt. Fizesse így le az ördögöt, hogy tűnjön el addig amíg az angyalok segítenek a keresésben. Azon a tragikus napon is innen mentek a metró megállóba. Kis kezében egy kis papírlapot tartott s ezen egy rajz volt, amit ketten rajzoltak. Ez volt az utolsó emlék. Hirtelen egy gyermek kiabálása riasztotta fel az emlékek nehéz terhe alól. Anyjához beszélt a csöppség aki pár méterre lemaradt, 5-6 éves lehetett, eleven kislány. A vízesés széléhez ért, csöpp kezében pénzérme csillant meg, hátranézett és hangosan mondta.--Látni akarom a nagymamámat.-- Majd repült a pénzérme a vízbe. Az anyuka kezében is villant a pénzérme és ő is dobta, de lelkében kiáltás volt !! Anya !! - majd leültek ők is a vízesés peremére, pár méterre az idősebb nőtől. Az idősebb nő elmosolyodott majd újra a vizet kémlelte. A fiatal anyuka is. Az idősebb nő észrevette, a két eldobott pénzérme az ő érméje mellé esett, érintve azt. A kislány tovább csacsogott, anyja nem is vette észre, szomorú volt. Az idősebb nő tekintete lassan siklott a kislány felé, akinek a kezében egy papirlap volt, és hadonászott kis kezével. Az idősebb nő szeme rátévedt a kis lapra s lassan megemelkedett. Megszédült. A fiatal anyuka is lassan megemelte a fejét és csodálkozva figyelte a megemelkedő asszonyt. A kislányhoz ért, megfogta finoman a kis kezet és kinyögte halkan.-- Honnan van ez a rajz?-- A kislány azonnal mondta büszkén, az anyukájától kapta és ezt a rajzot ketten rajzolták. Elfehéredve mondta a kislánynak.-- Megtaláltad a nagymamádat. Anatole Hongrois 2004.Paris

 

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: 



.

                                        A biblia története

Elég sok levelet kaptam s így elindítottam a történetét a Bibliának. Ebben mindent meg lehet tudni, több nyelven olvastam, tehát a fordítások hűen tükrözik a valóságos tényeket.

A biblia története.

A zsidók úgy vélik, hogy nevét nem vehetik a szájukra. Amikor Jézus született két Betlehem volt. Izraelben az egyik az ország északi részén Názáret közelében, a másik Judiában Jeruzsálemhez közel, ezt korábban Efratának hívták. Ebben született Jézus. Egy másik prófécia megírja, Egyiptomból fogják hozni Isten fiát, ez is stimmel, hiszen Istent szülei Egyiptomba vitték, majd Heródes halála után visszahozták. Dániel próféta Jézus születése előtt 500 évvel élt aki ezeket leírta. Vagyis a következőképpen alakult Isten időrendbeli megjelenése- élete-halála. ( ? )
A háromság lényege három személyből áll. atyából- fiúból-szentlélekből, mindhárom személy egyenlő és egyiküknek sem volt kezdete. Ami megint megállapítható, NEM KERESZTRE FESZÍTETTÉK Jézust, így nem is ezen halt meg. Oszlopon, hiszen abban a korban így szólt az oszlopra akasztott mondat. " Átkozott mindenki, aki oszlopra van akasztva." Krisztus halála után 300 évvel használták a keresztények a keresztet az imádatukban. Így Konstantin pogány császár felvette a keresztény vallást és a keresztet tette szimbóluma jelének a 4. szd-ban. Számos forrásműben a természetimádattal és a pogány szexuális rítusokkal hozták összefüggésbe. A Biblia elítéli a pogány szimbólum tiszteletét, míg a Szentírás minden formáját tiltja. Tehát a jó keresztények nem használják a keresztet. Érdekes a lélek fogalma, a Biblia nem ezt tanítja, 3 pontban ismertetik, 1- emberekre. 2-állatokra. 3- egy ember-egy állatra. vagyis a Bibliában nem fordul elő a lélek szóval a HALHATATLAN, vagy örökkévaló kifejezés, míg a szentírás leszögezi a lélek halandó, meghalhat s ezért a Biblia, " halott léleknek nevezi."

 

 

 

700 évvel ezelőtt, Mikeás próféta már megmondta a megígért
személy, hogy Betlehemben fog megszületni Jézus. Megjegyzik, Isten
származása az égből jött, mielőtt megszületett volna. ( Itt meg lehet
említeni a Tibeti halottas könyvet, a reinkarnáció tényeket.) A Biblia
visszavezeti a bűnt Ádámra, és itt egy rész a váltságról, megjelenik Jézus,
Mária méhében apa nélkül fogant meg gyermeke, ő aki átvállalja az emberi
bűnt, ( míg a Tibeti halottas könyvben ez mind a halál utáni állapotban
jelenik meg.) Ádám örökségnek csak bűnt és halált örökölhetett, ezért Isten
lépett a helyére. " Az utolsó Ádámnak hívják." s ő fizetett Ádám bűneiért.
A keresztelés lényege, a vízbe merülés jelentése, a korábbi életviteledben
meghaltál, majd feljössz, ekkor életre kelsz és elfogadod Isten tanítását.
Az ámen jelentése " Úgy legyen " vagyis amit mondtunk azt
megerősítjük.

Anatole Hongrois
2005 Miláno.

 

Betlehemben abban az évben a zsidó " kiszlév " hónapban volt, november-december, majd következett a tébét hónap, ez december-január
hónap, ekkor a legalacsonyabb a hőmérséklet, esős, havas. Ezsdrás a biblia
író írja, Kiszlév hideg esős. Jeruzsálemben tömeg volt, a kilencedik
hónapban, a hónap huszadik napján, az emberek fáztak, a záporesők miatt.
Mások megjegyzik, a záporesők végett nem állhatnak odakint.Így nem voltak
kint a nyájak, a pásztorok sem voltak kint éjjel. Míg a Biblia tudósít,
Jézus születésének éjszakáján kint voltak a nyájaikkal s őrizték. Lukács, a
Bibliai ró írja, Betlehem környékén a pásztorok éjjel kint vannak a nyájaik
mellett. Így megállapítható, nem a hideg Kiszlév időszakban született
Jézus. Tehát, születéséről nem tudunk sokat, azt is hiányosan, míg a
haláláról többet. A biblia 1600 évig íródott-tartott, több ezer éves
történelmet ölel fel, és 66 könyvből áll, és sok levélből, 2300 nyelvre
fordították le, hetente több mint egymillió Bibliát terjesztenek, több mint
egymilliárdot adtak ki belőlük. Akik írták, különböző korokban éltek,
sokféle társadalmi réteget képviseltek, így voltak köztük
földművesek-halászok-pásztorok-proféták-birók-királyok. Lukás az orvos
volt, és evangéliumíró.--Mint ahogy feljegyzik, Isten szellemfia, aki
ördöggé változtatta magát. Talán az irigység végett, ő gondolta, a sok
ember őt imádhatná, de ezért sokat kellett hazudnia, hogy maga mellé
édesgesse az embereket. Ezt tartják Éváról-Ádámról, akik bűnbe estek.

 

 

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

                                                 Télapó apu

 

Ahogy emlékszem arra a december 6.-ára, lassan sétálgattam  a szegedi sétáló utcán a Dugonics tér felé. Kicsit fázott a lábam a télapó csizmában.  Fejemen a nagy piros sapka. Műszakállamat simogattam és közben a másik kezemmel lóbáltam  a mikulás zsákot. Sok kisgyermek ijedten nézett, de azonnal  barátságos hangon  megnyugtatom őket, hogy nem bánt a mikulás bácsi, ellenkezőleg, szereti a gyerekeket. Erre a zsákomba nyúltam és egy pár szaloncukrot elővettem és a kis kezekbe adtam. Pár másodperc és már jöttek is a kívánságok az apróságoktól, hogy ezt meg azt hozzon a mikulás bácsi. Természetesen ígérgetem, de azt majd csak akkor kapják meg, ha az anyu és az apu is meg lesz elégedve a kis emberpalántákkal, vagyis jó kisfiúk és kislányok lesznek. Őszintén szólva, ez a mikulás szerep nem nagyon tetszett, mert volna más dolgom is, de a nagyon jó  szomszédom,  aki elvállalta megbetegedett.  Na, a hó is elkezdett esni, most az egyszer nem hiányzott. Hirtelen egy kislány toppant elém, elmosolyogtam magamat, nagyon szép arcocskája ki volt pirosodva a hidegtől. Meg akartam fordulni hol van az anyukája, de megfogta valaki  a mikulás kabátom bő ujját  s ezért nem hátra, hanem jobbra fordultam. Elakadt a lélegzetem. Egy ismerős arc nézett rám. Hosszú barna haja, barna szeme lenyűgözött úgy, mint az első találkozásunk alkalmával. Gondolataimban elkezdtem kutatni és saccoltam az elmúlt időt úgy hat-hét évre. Elkaptam a tekintetemet, nem akartam, hogy felismerjem, de hogy miért, nem találtam okos magyarázatot. A nő, Klárika,  kislányát figyelte s ezért nem is nézett a szemembe, de azonnal mondta is kedvesen.

--Ne haragudjon, de azt gondoltam, a tavalyi mikulás bácsi van itt újra.  Szerettem volna most én adni neki ajándékot, mert mindig csak ö adott.--Meglepődtem, lassan észhez tértem, nem ismert fel, ez a lényeg. A kislány szólalt meg.

--A mikulás bácsitól szeretnék kérni egy kisbiciklit, egy hajas babát, de a Barbit, barna hajút, egy…--Hirtelen az anyukája vágott közbe nevetve.

--Ha a mikulás bácsi ezt mind elhozza nagyon nehéz lesz a csomagja, mert sok kisgyereknek a kívánságát is teljesítenie kell. –Rám nézett, én kicsit oldalt. Tudtam, már nem fog felismerni, mert a sok év ezt megoldotta.  A zsákomba nyúltam és egy marék szaloncukrot vettem elő, leguggoltam a csöppség elé, megfogtam a kis kezét és  kedvesen kérdeztem.

--Hány éves vagy.—Azonnal jött a válasz.—Hat vagyok, igaz még nem vagyok teljesen, de egy kicsit alszok és már itt is van a szülinapom. –Elhallgatott, ezt kihasználva a kicsi kezekbe nyomtam a szaloncukrokat, mosolyogva gyűrte  kis kabátja zsebébe. Megsimogattam a fejét és már mondtam is újra neki, de közben emelkedtem fel.

--Apukádnak meséld el, beszéljen a mikulás bácsival és elhozza neked a kért ajándékokat.—A kislány helyett az anyuka jegyezte meg szomorú mosolyát küldve felém.

--Az apukának nem kellünk,  még nem is látta a kislányát, igaz én tehetek erről is, mert én nem kalandnak gondoltam a kapcsolatot akkor, de a fiú annak. – Meglepődtem, ilyen szép nő, csodás kisgyermek, és ezt mind eldobta.—Mérgesen jegyeztem meg.—Miért nem csinál valamit. Menjen el hozzá, vagy a bízza a hatóságokra.—Elhallgattam, mert egy kisfiú jött hozzám, a zsákomba nyúltam és kapott egy nagy marék szaloncukrot. Nagyon boldogan ment el. A nő, szomorúan jegyezte meg, az előbbi mondataimra a válaszát.— Tudja, mikulás bácsi, a fiú ma már tanár, sokszor látom messziről, amikor jön ki az iskolából, még mindig nagyon szeretem.—Elakadt a lélegzetem,  bámultam a földet, a szívem a torkomban, majd a fejemben dobogott, legalábbis így éreztem. Elkezdtem gondolkozni, a kislány annyi idős lehet mint amikor mi találkoztunk. Elkezdtem krákogni, majd halkan kérdeztem. – Hogy hívták azt a fiút, talán ismerem én is.—Azonnal válaszolt meglepetten.—Miért, maga is tanár.—Ijedten mondtam.—Nem, most mikulás.—Nevettünk, de az én nevetésem fájdalmas, lelki sírás volt. A nő, hirtelen mondta.—Krisztiánnak hívják, de ha ismeri, ne szóljon neki. – Nem kell neki szólni, mert én vagyok Krisztián. Borzalmas lelki pofont kaptam. Néztem a kislányt, majd rásandítottam a nőre, szégyelltem magamat. Valahogyan végre egyedül maradtam a gondolataimmal. Arra még emlékeztem, jövőre újra találkozni fogunk, itt ezen a helyen az ékszerész üzlet  előtt, és délután hat órakor. Még sétáltam egy keveset, elfogyott az ajándék szaloncukor és elindultam a kocsimhoz. Beültem és haza mentem. Azonnal a szomszédhoz siettem, kérdezgettem, Klárikát honnan ismeri.  Elmondta, az édesanyja a Klárika szomszédja, egyedül neveli a kislányát a szüleivel. Nagyon komoly nő. Eladóként dolgozik a Nagyáruház papír osztályán. Nagyon spórol, szeretne venni egy lakást, de még nincs annyi pénze rá. Nehezen élnek, de a kislánynak megvan, ami kell. Megint elszégyelltem magamat, elkullogtam a szomszédtól, de agyamban hatalmas gondolatok űzték egymást. A lényeg, tennem kell valamit, de ehhez Klárika  is kell. Eszembe jutott az az első és utolsó nap is Klárikával. Egy kicsi büfében dolgozott a főiskolán, akkor, mi főiskolások minden nap ott haladtunk el a kis büfé előtt. Így volt ez akkor is, amikor egyszer buliba indultunk és megálltam a kicsi ablak előtt és beszóltam neki, eljönne e bulizni velem. A nagyon széplány igent mondott, találkoztunk a  klubban.  Majd egy nagyon szép éjszaka következett. Pár hétig nem mentem a büfé felé  sem mert gyakorlaton voltam a Felsővárosi iskolában. Két hétig voltam távol  az iskolától,  majd amikor újra a büfé előtt álltam ő már nem volt ott. Mint megtudtam, áthelyezték másik munkahelyre. Nem kerestem, úgy voltam vele, sok széplány van még Szegeden. Az  idő telt a mikulás napi lelki pofon  után, nem kerestem Klárikát, de elmentem a Nagyáruházba, messziről figyeltem, valóban egy szépség volt még mindig, sőt… Sokszor elmentem az óvoda előtt ahova a kislány járt és leparkolva vártam jöjjön el a kislányáért. Eladtam a lakásomat, egy nagyobbat vettem, három szobásat, ami már három főnek is alkalmas. Lassan eltelt az év, újra jött a mikulás, de most a volt szomszéddal együtt mentünk mikulás sétára. A  volt szomszéd nem tudott a Klárikával való kapcsolatomról, szégyelltem elmondani neki. Vártuk a hat órát. Végre megpillantottam őket, a kislány valamit nagyon magyarázott az anyukájának, mert néha elébe szaladt és úgy mondta a  magáét. Elmosolyogtam magamat a műszakállam alatt. De azért a tenyeremben markolásztam  egy kicsinyke dobozt, benne egy pár jegygyűrű, nem szabad a véletlenre bízni semmit sem.  Végre előttünk álldogáltak, volt szomszédom régi ismerősként üdvözölte, majdnem, mint én. Beszélgettünk és  egyszer gondoltam  egyet, levettettem  a fejemről a nagy piros sapkát, a műszakállamat és nagyon komolyan ott álltam álca nélkül Klárika előtt. Ledöbbent, ettől kicsit bátrabb lettem. Nézte a szememet, én az övét. Egy könnycsepp lassan elindult a szeméből, majd követte a többi. Lassan felemeltem a kezemet és megsimogattam az arcát. Megtöröltem a szemét. Kinyitottam a tenyeremet, de ő csak a szememet nézte. Felkattintottam  a kis disz fedelét és kivettem a kisebbik gyűrűt. Ekkor szólaltam csak meg.

-- Klárika, akarsz e a feleségem lenni, és a kislányod  édesapjával együtt élni. – Még mindig sírt, a kislány ijedten nézte anyukáját és ő is elkezdett sírni. Átölelte anyukája lábát. Klárika lenyúlt és felvette az apróságot, ekkor szólalt meg akadozva, sírástól elcsukló hangon.

-- Kicsit késett hat évet, na meg a hely, de igent mondok.—Megmozdult mind a két karom, átöleltem a megtalált családomat, megfogtam Klárika kezét, kicsit eltávolodtam tőlük és felhúztam az ujjára. Picit nagy volt, de majd jó lesz neki egy pár évtized múlva. A volt szomszéd le volt döbbenve, nem jutott szóhoz, hozzá fordulva jegyeztem meg.—Holnap felkereslek és elmondom mi is történt. – Klárikához fordulva folytattam tovább.—Most pedig elmegyünk haza, mert van ám saját lakásunk, és saját életünk, drágám. – Felnéztem az égre, lassan elkezdett esni a hó, most nagyon jól esett, a kislány kis karját nyújtotta felém, átvettem és boldogan mentünk  tovább az erősödő hóesésben. Tudják miért meséltem el ezt a történetemet, mert az unokámat viszem, a télapó ünnepségre s ebben benne van egy pici télapó apu történet is.

 

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

 

                                                     A villa.

 

Balatonalmádi egyik szép története, ami feledésbe merült az évtizedek során. Érdemes megismerni. A második világháború a vége felé járt, amikor az oroszok nagy erőkkel, szinte átfutottak Balatonalmádin. Így a balatoni csata 1945. március 6-16, ami elhúzódott nyugat felé. A villa körül is megjelentek az orosz katonák és vadászták a nőket és az élelmiszereket. Itt egy fiatal család lakott, kis leánygyermekkel, aki pár éves volt csak. Az anyát eldugták a pincébe, de olyan helyre, ami egy dupla, titkos pince szobát is rejtett. Az apa a kisgyermekkel fent maradt a lakásban egyedül, mert nem igen bántották a gyerekeket és a férfiakat. Az oroszok, hogy nem találtak nőt és élelmet az apát elvitték mérgükben a kisgyermekkel együtt. Amikor az anya feljött a pincéből majd meg őrült, hogy elvesztette a két szeretett lényt. Az évek teltek, a húsz éves magára maradt Erzsi asszony sosem ment férjhez, magába zárta a villa emléke. Már a 60.-születésnapját tartották a szomszédok 1985-ben, akik nagyon megszerették a magányos nőt. Kopogtak az emeleti lakásának az ajtaján. Két nagyon szép nő állt az ajtóban, meglepődtek, amikor kisebb ricsajt hallottak bentről. Erzsi asszony mosolygott a két idegen nő zavarán, de kitárta az ajtót és beinvitálta őket a szobába. Beléptek a szegényesen berendezett lakásba, négy hasonló korú idősödő nő üldögélt egy dohányzó asztal körül és üdítőital mellett szórakoztatták egymást. A két vendég leült, az idősebb kíváncsian nézett körül. Talán negyven éves lehetett. Majd megszólalt, hangja meghatottságot árult el.
--Szeretnék bemutatkozni, Schön Gizella vagyok, a lányom Schön Éva. Nem olyan régen telefonáltam az egyik szomszédnak, Kati néninek. Kati néni megemelte a kezét, mintegy jelezve, ő volt az akivel beszélt. Gizi asszony küldött egy mosolyt Kati néninek és folytatta tovább.
-- Innen tudom, Erzsi asszony ma 60 éves, és szeretnék boldog születésnapot is kívánni és bemutatni az unokáját. Ebben a pillanatban a csendet hasítani lehetett volna, meg sem mert senki sem mozdulni. Az asszonyok hol Gizi asszonyt nézték, hol a húsz éves forma lányt és hol Erzsi asszonyt. Gizi asszony az ujján lévő jegygyűrűt lehúzta és Erzsi asszonyhoz lépett, megfogta a kezét és a tenyerébe tette az arany gyűrűt és meghatottan kezdte.
-- Ez a gyűrű a férjéé volt, az én apámé. - Erzsi asszony nézte a gyűrűt, emlékei azonnal megrohanták, igen ez az a gyűrű, amit a férje húzott az ujjára, és rá egy évre eltűnt a gyermekével együtt. Lassan megemelte a fejét, könnyeivel küszködött, még nem jutott el a tudatáig, ez most születésnapi jókívánság vagy csak kis vigasztalás. De látta, ez igaz, ami itt történik. Eszébe csapott most a Gizella név, a lánya neve volt. Lassan kezdte megemelni a karját, az idős karokat, amik vártak negyven évet gyermeke ölelésével. Összeölelkezett anya és lánya. A négy nő sírva fakadt. A kis unoka sem bírta tovább. Egyszerre Erzsi asszony eltolta magától leányát és az unokájához lépett. Átölelte és körbe puszilgatta. De azért a csend csak nem tudta uralni a kis szobát, lassan a sírások is abba maradtak, és az anya, a nagymama, akinek sok kérdése volt, de csak egyet akart tudni, most. Hogyan történt, lánya mosolyogva mesélte el könnyeivel küszködve.
-- Apa mesélte el mi is történt. Amikor az oroszok elvitték, egy pár óra múlva elengedték, de egy újabb orosz csapat elfogta és elvitték. A magyar határon elengedték, de megsebesült, mert az egyik orosz német kémnek nézte és belelőtt. Magyarok, akik menekültek Ausztriába magukkal vittek bennünket. Apa nagyon megsebesült, és egy osztrák-magyar családra bízott, de leírta egy füzetbe mi is történt velünk. Apa meghalt, én kicsi voltam és nem is kérdezősködtem. Egy hónapja találtam meg apa füzetét, ekkor tudtam meg az anyám ki is, hol is él. Azonnal elkezdtem nyomozni és a szálak ebbe a Sári villába vezettek. Kati néninek sem mondtam semmit sem, de kértem, maradjon titokban addig a beszélgetésünk, amíg ide nem érek a lányommal. – Kati néni felemelkedett az asztal mellől, intett a többieknek is és megjegyezte.
-- Most pedig elmegyünk, ez már nekem is sok lett a lelkemnek. Negyven év után találkozik az anya a lányával és az unokájával. Ezek az öreg falak itt a villában nem tudom emlékeznek-e hasonló csodára.

 

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

 

                                            Születésnap.

 

Pierre vagyok, a 21. szülinapomat ünnepeltük a barátaimmal párizsi lakásomon, januárban a kicsit hidegben. Nem vártam sok barátot, de valahogyan nagyon sokan lettünk. Elfogyott a rágcsálni és ennivaló, s így elindultam a lakásból a közeli kioszkba bevásárolni. Az utcán nem olyan messzire a lakásomtól nagyon széplány sírdogált elég hangosan. Nem bírtam ki, odaléptem hozzá s megkérdeztem tőle, miért pityereg. Sűrű szipogás közben elmondta, a mamája egy pár kesztyűt vett neki, s elvesztette, nem mer hazamenni, mert fél a szidástól. Megsimogattam a szép, formás arcocskát, nagyon megsajnáltam. Könnyes és fényes szemei varázsa alá kerültem, s én is nagyokat nyeltem, szinte vele versenyben. Magamhoz tértem, mennem kell, mert a barátaim várnak. De megkérdeztem, segíthetek-e, mire ő azonnal megkönnyebbülten mondta: igen, abban a boltban a kioszk mellett van egy vegyes üzlet, ahol ugyanolyat árulnak. Azonnal elhangzott lovagi felajánlásom: veszek neki, s akkor nem lesz baj otthon. Így együtt indultunk a boltba. Közben néztem a nagy fekete szemeket s azon gondolkoztam, szőke lánynak hogyan lehet ennyire csodás éjfekete nagy szeme. Bementünk az üzletbe, megvettem a kesztyűt, s kilépve az üzletből elbúcsúztunk. Ő ment, amerről jöttünk, míg én tovább a kioszkba, de méterenként néztünk vissza egymásra. Úgy látszik, a lánynak én sem vagyok közömbös. Eltűntünk egymás látóhatárából, bementem az üzletbe és bevásároltam. Amint mentem visszafelé, megdöbbentem, a fekete szemű szépséges szőke lány megint sírt, ezúttal egy idősebb nőnek. Kicsit elbújtam az oszlop mögé. Tudom, nem szép, de leskelődtem - s mit látok - újra a kis vegyesboltba mentek be. Gyorsan rohanás a lakásomra. Lepakoltam a táskákat, s rekordidő alatt kabát-, sapka- és sálcsere. De most a számra került a sál, s újra irány az utca. A szépséges lány megint egyedül álldogált, s amikor meglátott, elkezdett sírni, de hangosan. Mellé léptem, nem néztem rá, nem akartam, hogy felismerjen. Megkérdeztem, miért sírdogál ebben a hidegben, méghozzá egyedül. Azonnal a válasz, az anyucija vett neki egy pár kesztyűt, s elvesztette, nem mer hazamenni, mert fél a szidástól. Úriember vagyok, felajánlottam, veszek neki egy pár kesztyűt. Így elmentünk kettesben, s vettem egy pár kesztyűt a csodaszép lánynak. Elváltunk. Rohanás haza, kabát-, sapka-, sálcsere s újra ott álltam a szépség előtt. Elmondta a szokott mesét, én az úriemberit, s már meg is vettem a kesztyűt. Barátaim nagyon furcsán néztek rám, amikor hatodszor mentem fel a lakásomba másodpercekre csak egy kabát-, sapka-, sálcserére, már fogadásokat kötöttek egymással, mennyi időbe telik, mire újra berohanok, majd elhangzik a 'jövök' szöveg. Újra az utcán. Hetedszerre - amikor megint az üzletben álldogálunk - csak úgy megjegyeztem a szépséges kisasszonynak: - már hetedszer vettem meg ugyanazt a kesztyűt, hadd vegyek egy sálat is, mert a könnyes szemeit legalább abban megtörölheti. Nagyon elpirult szegény, majd ott sírva elmondta - a könnyei most igaziak voltak, szívből jöttek - ez az üzlet a szüleié. Nagyon rosszul megy, ő Montpellier-ben tanul s csak így tud rajtuk segíteni. Így legalább naponta 20 pár kesztyűt el tudnak adni az ő színjátékával. Azonnali kérdésem: - Mennyi idős vagy? A válasz: - Tizenkilenc. S tudják, ma mennyi? Hatvannégy - s ő a feleségem!

 

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

 

 

Világgá megyek

Fiam a majdnem két évével már elég jól beszélt. Történ egyik nap, hogy a cumiját el kellett dugni, hogy ne rondítsa már annyira az aranyos kis száját. No meg a doki néni is figyelmeztetett, hogy a fogai rossz irányba fognak fejlődni.

Ez a szituáció most olyan volt, mint mikor a felnőtt leszokik a cigiről vagy a kávéról, netalántán az alkoholról. Keresi a felnőtt a hozzá szokott, állítólag egészségtelen anyagokat, de hogy nem kapja meg, a szervezete fellázad. Na, az én kicsi fiam is fellázadt, és egymást érték a hisztik a megszokott, kopott cumija miatt.

Természetesen már egy ideje az új cumit is elutasította, mert az nem olyan, mint az agyonhajszolt régi cumikája. Szó szót (nem) követett, mert a szülői részről csak egy volt a mondat: elvitte a kiscica. De az én fiam okos volt, ezért megkereste a macskát és kérdőre vonta, amitől szegény cirmos azonnal el is menekült a közeléből egy nagy fára, és onnan figyelte a fiatalurat, hogy milyen atrocitáson fog még dolgozni ellene. Fiam egy darabig csalogatta az elmenekült cirmost, de hogy nem jött le a fáról, ott hagyta, és újra hozzánk sietett. Már nem volt kérdése, főleg ahogy látta hogyan is mosolygunk a csődbe ment kalandja után.

Megállt a bejárati ajtó előtt, és nagyon komolyan és elszántan közölte, világgá megy. Most nem mosolyogtam, azonnal egy kicsi ruhát kerestem, egy vékony gallyacskát szereztem gyorsan a kertből, mert ugye sietni kell, ha megkéri a pici gyermek a szüleit. Rákötöttem a kis rongyot a gallyacskára, majd beletettem egy pici kenyeret, és a fiatalúr vállára tettem. Így indult el a pici fiacskám világgá.

Kilépett az ajtón, és baktatott egy pár métert, majd megállt. Figyeltem azért, nehogy valami baj legyen a hosszú útja előtt, de úgy, hogy ne vegyen észre. Lassan megfordult, ugrottam egy kicsit beljebb a lakásba, majd megjelent a pici drágaságom. Megállt az ajtóban, nézett rám, és nagyon komolyan kérdezte:

– Apa, merre van az a világgá? – Nagyon komolyan néztük egymást, és közöltem vele, hogy nagyon messze. Hozzám jött, visszaadta a vándorbotját, a kis ruhácskában a pici kenyér darabot, és megjegyezte:
– Apa, akkor nem is megyek világgá, ha annyira messzire van. – Eltettem a botját a kis kenyérkével a ruhácskában, kapott egy hatalmas puszit, és boldog voltam, mert maradt az én picim.

Miért is meséltem el ezt a történetet. Negyven év után megtaláltam ezt a pici botot, rajta a kis ruhácskát, és benne a kenyeret. Igen, ma már világgá ment a fiacskám, mert Magyarországon hiába dolgozott, majdhogynem éhezett. Az élet fintora. Mennyire örültem, amikor két évesen maradt, és most?

Frankfurt, 12.10.2018

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Jézus valóban élt?

Elég sokat foglalkoztam a Bibliával, majd az Evangéliummal is egy pár alkalommal át is olvastam a megérthetőség végett.

1980-ban egy építkezést követően Jeruzsálemben a korabeli nagy olajmezőn, ahol régen is gondolták Jézus sírját, Talpot városban, egy magánházban megtalálták.
Itt 10 kőkoporsót is leltek a kutatók, ( ossvairen )
2002-ben mutattak is ebből be sok anyagot, igy többek között több ország kísérleti laboratóriumaiban készült eredményeket is, itt fosszilis- emberi maradványokat is vizsgáltak, itt állapították meg, Jézus volt az első halott a tíz koporsó egyikében, az oldalaikra vésett irásjelekből amik görög jegyeket viseltek.
Így tudták meg Jézus testének paramétereit, adatait is, majd Jézus fiának maradványait is ami a 30.000 hez 1 a hitelessége.
De ez mellett találtak a kőkoporsó egyikén egy N jelet, ami megint görög eredetre vall, de a koporsó mellett 2000 éves kézzel írott lapokat is leltek, így kétséget kizáróan Jézustól származnak.
A Hawardon állapították meg az írást, ami így értelmezhető JUDAH JÉZUSTÒL, ami a fiára utal.
Itt szintén megállapították a fiú 19.26 ban apját láthatta a kereszten, a kutató véleménye, amit alá is támasztott kísérleteivel.
Mária-Magdaléna Jézus felesége, aki gyermeket szült neki - sajnos nem tudták már a sírját további kísérletnek alávetni, mert a Jeruzsálemi kormány bezáratta - elképzelések vannak miért. Így egyelőre rejtély maradt, amiben talán Jézus pihen a magánház alatt majd száz méterre.
Amint Joe Zias arheologus 2000 évre visszamenőleg kimutatta, több mint valószínű Jézus Franciaországban élt tovább feleségével, rengeteg adat van erre, de az Evangélium is erre utal, így a következő, amire érdemes odafigyelni.
Jézust, amikor a keresztre feszítették rengeteg jel arra utalt, meghalt, s nem támadhatott fel. Erre bizonyíték, amikor levették a sok hasonló módon keresztre feszített embert egy gödörbe dobták, ami elég mély volt s innen nem tudott volna kimászni, de már a zuhanást sem tudta volna túlélni. Nem bírta volna ki a test. De a rengeteg vadállat, ami itt volt, azonnal szét is szedte volna.
1968-ban egy furcsa lelettel jött elő egy arheologus. 2000 éves csontot mutatott be, amit a világ még nem ismert. Ebben a csontban egy nagy szög volt, ami szintén ennyi idős volt. Majd ezek után kísérletek folytak, a keresztre feszített ember hogyan bírja ki, vagyis életben maradhatott volna e.
A keresztre feszítés egy nem jó eredményt mutatott a testtartásra. Ha a kézbe beleverik a szöget, a súly hatására a tenyéren keresztül kiszakad a test a szögből. De ha egy kicsike fát tesznek a kézhez a szög elé, akkor fennmarad a test a kereszten. A másik verzió, ha a karokat megkötik a kereszthez.
Így elbírja a szög a test súlyát amit a kezekben lévő csont tart,
A kísérleteket egy francia tudós végezte 30 kilóval kezdte. Többet nem bírt ki a súly a magadott méretekkel a kereszten. Majd egy férfit feszítettek fel speciális kesztyűvel, a lábát nem rögzítették. Iszonyú remegés volt a férfin, mert tartotta a kezével magát, tíz percig. Utána nem bírta a testet tovább tartani, elernyedt, de ekkor a tüdőt s a belső szerveket hatalmas nyomás érte, ami pár percen belül fulladást okozott volna.
Rögzítették a lábát, ekkor a lábakon lett a súly, itt már kapott levegőt, beszélni is tudott a kísérletet végző tudóssal. Így van esély az életben maradásra.
Az egyik katona a szíve felé nyúlt a dárdával, de nem okozott halálos sebet. Emlékezzünk, esett az eső, az a vért oldja, így megint kétséges az életben maradása, mert a víz kihozza a vért.
2000 éves ópium maradékot találtak a sírokban, az őrök, amikor itatták szivaccsal. Lehetséges, a víz ópium tartalmú volt, amit a biblia is említ,
Majd a Biblia olajt említ, amivel a testét bekenték, a mai napig használják ezt az olajt. Itt el lehet gondolkozni,- miért kenték be? Mert serkentő hatása van. Talán azért mert Jézus nagyobb mennyiségű ópiumot vett magához, amitől elkábult s így a halál csak látszat volt. Mert amikor megkérték Pilátust adja nekik a holttestet nem véletlenül tették, hiszen a gödörben halott lesz. De igy csak várni kell, mikor múlik el az ópium hatása az olaj lehetőségével, majd amikor eltűnt az ópium a szervezetből, felébredt.
Jézus, hogy túlélte a keresztet nincs rá bizonyíték. Ami 2000 éves adat megmaradt az az, valóban egy ember túlélte a keresztet, de nincs rögzítve valójában Jézus volt e. Erről az Új Testamentum sem tesz említést bizonyíthatóan, igaz komputerrel vizsgálták meg így itt sem hiteles a halála. Azt hogy ki írta az Evangéliumot nem tudjuk, de tény a világnak ekkor szüksége volt egy jézusra. A későbbiekben megértik miért Jeruzsálemben.
Itt az Evangéliumban említik a templomot, ami ekkor nem is létezett, mert tönkretették a zsidók, s majd 200 évig nem is volt fellelhető.
Nézzük meg Pilátus szerepét, ő nem is akarta Jézus halálát. Csak nyugalmat akart. Mint ahogy igaz, megjegyzi az Evangélium is, Jézus Jeruzsálembe érkezett s az emberek hőbörögtek, izgatottak voltak. Pilátus ekkor reagált, csak megmutatja a nyugalmat.
Nem volt oka megölni Jézust, sőt, játszott csak vele. Miért engedte elvitetni Jézus testét? Mert tudott az ópium hatásáról is. Ezt szintén egy specialista állapította meg az Evangélium mellett. Dr Michael, aki 30 éve kutatja Jézus életét, itt mondta, " az Evangélium mindent leír, csak igazságosan kell értelmezni."
Ezen Evangélium rossz értelmezése, ami a vallást a gyilkolás, a haszonszerzés felé terelte. Ismeri mindenki a keresztes háborút, meg a többi vallási szektát, amit Jézus nevével jeleznek.
Jézus túlélte a halált, az az Új Testamentumában is fellelhető. De itt is ellentmondásokat fedezhetünk fel szép számmal.
A Biblia is több részből álló mű, ismeretlen a szerző, de ebben is olyan adatok vannak, amik ellentmondásokból tevődnek össze. Egyik művemben meg is jegyeztem a sok hibát.
Az, hogy ki is volt Jézus nem tudjuk, sajnos most lezárták a sírt, ami megmutatná nekünk a valóságot, Jézus feleségét, aki ott nyugszik, vagy valóban Franciaországban éltek tovább, s itt lelhető fel. Érdekes a török INCIL kis piros könyvecske. Egy kicsit meg kellett tanulnom a török nyelvet is csak azért, hogy megértsem nagyvonalakban a Jeruzsálemi történeteket.   Itt taglalja részletesen Galilei szerepét ez a protestáns vallású leirat, de megérte.
Itt is a nem értés csak a tény, aminek nincs alapja, bizonyíték sehol, de van egy Jézus a mai napig és kérdéses élt-e, halt-e, sírja van-e, és ami nagyon sokakat foglalkoztat, hol!
Anatole Hongrois
Hamburg


%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%

 

HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ
2006-12-26 13:16:17


Magyarországnak - történelme során - három kormányzója volt: Hunyadi János, Kossuth Lajos és Horthy Miklós.

Magyarországnak - történelme során - három kormányzója volt: Hunyadi János, Kossuth Lajos és Horthy Miklós. Hunyadi Jánost, a nemzet osztatlan elismerését jelentő "törökverő hadvezér" melléknévvel ruházta fel a hálás utókor. Kossuth Lajos neve egybeforrt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc diadalmas és tragikus eseményeivel, a függetlenségért megalkuvás nélkül harcoló politikus, forradalmár és államférfi szimbólumával. Horthy Miklós volt a kormányzók sorában az a "kivételezett" személy, akinek a jellemét, a képességét, az államférfiúi nagyságát, a történelmi szerepét, és általában minden egyes tettét (!), meghamisították vagy eltorzították a Kremlből ideirányított, a bolsevik ideológiától elvakult gyászmagyarok és/vagy követőik. Szemellenzős "történészek" hada (Vas Zoltán, Karsai Elek, Szinai Miklós, Gárdos Miklós, Korom Mihály, Pintér István, Ladányi Andor, Pölöskei Ferenc, Himler Márton, Lévai Jenő, stb., stb.) - egymást túllicitálva - "dobálta a sarat" évtizedeken át Horthyra. Hazaárulók, kollaboránsok, gyilkosok vagy félművelt "politikusok" igyekeztek a "lejáratni" Horthyt a nemzet előtt. Jelen anyagban - a teljességre való törekvés igénye nélkül - bemutatásra kerül az a kormányzó, akit méltán ruházhatnának fel a "HARMADIK HONALAPÍTÓ" címmel, aki tiszta lelkiismerettel áll az utókor elõtt, aki egy bonyolult hazai és nemzetközi helyzetben, Hunyadihoz és Kossuthhoz hasonlóan, minden erejével a magyar nemzet érdekét szolgálta!

A HORTHY CSALÁD
Horthy Miklós,- egy kilenc gyermekes (hét fiú,- két lány) középbirtokos család ötödik gyermekeként született Kenderesen, 1868. június 18-án. Apja (Horthy István) aktív közéleti életet élt, református egyházmegyei gondnok, és a főrendiházi tagja volt. Édesanyja a háztartást vezette, de a gazdaság irányításában is részt vett. A gyerekek nevelésére és neveltetésére a szülők megkülönböztetett figyelmet fordítottak.
Horthy Miklós elemi iskolai képzése részben magánúton, részben egy debreceni tanintézetben történt, egy francia nevelő közreműködésével. Gimnáziumi végzettséget egy soproni német nyelvű intézményben szerzett. A magyar tisztikar létrehozását támogató édesapja kívánságára, István és Béla bátyjait követve, Miklós is katonai pályára lépett. 1882-ben felvételizett a Fiumei Császári és Királyi Tengerészeti Akadémiára, ahol Béla bátyja 1880-ban - baleset következtében - életét vesztette.
HORTHY MIKLÓS, A TENGERÉSZTISZT
A négyéves Akadémia elvégzése után - hadapródként -, Horthy Miklós volt az első magyar tiszt(jelölt) az osztrák-magyar haditengerészetnél. A tiszti vizsga letételéhez szükséges hároméves szolgálata a Radetzky páncélos fregatton kezdődött, és 1889-ben, a vizsga sikeres teljesítése után - öt évig -, sorhajózászlósként járta a világ tengereit és óceánjait.

Rendszeresen sportolt, kiváló vívó, céllövő, vitorlázó, teniszező, kerékpározó és lovas volt. Az idegen nyelvek elsajátításában is jeleskedett, beszélt németül, angolul, franciául, olaszul és horvátul. A tengerészeti műszaki bizottság tagjaként (1894-96-ban) Angliába és Németországba küldték a Monarchia számára megrendelt torpedónaszászok átvételére.
A honfoglalás ezredik évfordulójának tiszteletére rendezett hadsereg versenyeken bajnokságot nyert vívásban, teniszben, és harmadik lett kerékpározásban.
1897-98-ban másodosztályú sorhajóhadnagyként,- egy iskolahajó kapitányává nevezték ki. Eredményeit elismerve, gróf Montecuccoli tengernagyhoz, a haditengerészet főparancsnokához osztották be diplomáciai feladatok ellátására. 1900-ban első osztályú sorhajóhadnaggyá léptették elő, és a pólai (mai pulai) haditengerészeti bázis egyik torpedónaszádjára kapott kapitányi beosztást. Minden szolgálati minősítése "kiváló" volt!
HORTHY MIKLÓS CSALÁDJA
Horthy 1901-ben házasságra lépett Purgly Magdával (egy Arad környéki földbirtokos lányával), aki férjének mindenben hűséges támasza és odaadó élettársa lett. Négy gyermekük (két leány és két fiú) közül az első leány (Magda) tizenhat éves korában, skarlátban meghalt, a második leány (Paulette) a TBC áldozata lett (1938-ban), az idősebb fiuk (István, a kormányzó helyettes) repülőszerencsétlenség során hősi halált halt a szovjet fronton (1942. 08. 20.), Miklós fiuk pedig sportbaleset következtében, visszamaradt sérülései miatt,- élete végéig (1993. március 28-án hunyt el) csökkent munkaképességűvé vált.
HORTHY PÁLYAFUTÁSÁNAK FÕBB ÁLLOMÁSAI
1901-ben Horthy a Ripper tengernagy parancsnoksága alatt lévõ St. Georg csatahajón szolgált, amely 1905-ben a Törökország ellen felvonult nemzetközi flotta vezérhajója lett. A flotta biztosította a Horthy vezetésével partra szállt (Mütilene és Lemnosz szigeteket birtokba vevõ) katonai erőket.
1906-ban Horthy elvégezte a haditengerészeti tüzérségi tanfolyamot, majd 1908-ban letette a törzstiszti vizsgáit, és kinevezték a Taurus hadihajó kapitányává. 1909-ben korvettkapitánnyá léptették elõ. Még ebben az évben, bravúros sportsikert ért el, egy Kenderesen tenyésztett lovával, elsőként ért célba, a Grand Prix de Bosphore (Boszporuszi Nagydíj) nemzetközi lóversenyen. Az év vége felé Ferenc Józsefhez - a Monarchia uralkodójához -, nevezték ki haditengerészeti szárnysegédi beosztásba. Két év múlva fregattkapitánnyá léptették elõ.
1912-ben a Monarchia mozgósította a haditengerészetét, hogy megakadályozza Szerbia kijutását az Adriai tengerre. Horthy Miklóst (átmenetileg) a Budapest partvédő páncélos hajóra vezényelték, 1913-ban pedig sorhajókapitánnyá léptették elő. Négyéves szárnysegédi beosztása leteltét követően, István bátyjánál, a Székesfehérváron állomásozó 13. huszárezred parancsnokánál töltötte szabadságát, ott érte a hír, hogy Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét.
A Monarchia 1914. július 27-én elrendelte az általános mozgósítást, másnap pedig a Szerbiának átadott hadüzenettel kitört az első világháború. Horthy a Habsburg cirkálóra, majd a flotta legkorszerűbb páncélos cirkálójára (a Novarára) kapott kapitányi kinevezést.
1915. május 2-án Horthy végrehajtotta az első világháború egyik legbravúrosabb tengeri harctevékenységét: a törököknek lőszert szállító német U-8-as tengeralattjárót, a Földközi tengert ellenőrző francia és angol flotta "orra" előtt átvontatta az Otrantói-szoroson, lehetővé téve, hogy török kikötőbe távozzon. Tettét a német vaskereszttel, és a Monarchia érdemkeresztjével honorálták.
1915. május 23-án Horthy a Novarával és négy torpedónaszáddal az olaszok Porto Corsini hadikikötője ellen intézett támadást, megrongálta a kikötő létesítményeit és partvédő ütegeit, majd visszatért Pólába.

Tevékenységét a vaskorona renddel jutalmazták.
1915. december 4-én, a Pólából Cattaróba (mai Kotorba) áthelyezett Novarával (rombolók és torpedónaszádok kíséretében) Horthy megtámadta a San Giovanni di Media kikötőt, lövette annak létesítményeit, több hajót elsüllyesztett és megrongált.


OTRANTÓ HÕSE
1917. május 15-én a Horthy parancsnoksága alá rendelt osztrák-magyar és német cirkálókkal, torpedórombolókkal, valamint tengeralattjárókkal megerősített Novara vezette flotta megtámadta az Otrantói-szorost ellenőrzés alatt tartó angol, francia és olasz záró hajókat. Tizenöt hajót elsüllyesztettek (köztük két torpedórombolót), tizenegyet megrongáltak. Az ütközet helyszínére érkező újabb angol, francia és olasz (háromszoros tűzfölénnyel rendelkező) haditengerészeti erőkkel Horthy felvette a harcot. Zászlóshajóját súlyos találatok érték, helyettese hősi halált halt, ő pedig több helyen megsebesült, de hordágyon fekve is tovább irányította a flotta harctevékenységét. A Novara hajtóműveit tönkretették az ellenség lövegei, így manőverező képességét elvesztette.
A legkritikusabb pillanatban befutottak a Pólából és Cattaróból indított gyorscirkálók, így a tengeri ütközet eldőlt Horthy javára. Az első világháború során ez volt a központi hatalmak legsikeresebb haditengerészeti vállalkozása. Horthyt kitüntették a legnagyobb hőstettekért járó Mária Terézia-lovagrenddel.

A CATTARÓI MATRÓZLÁZADÁS
Horthyt huzamosabb gyógykezelésre és pihentetésre "kárhoztatta" a több műtétet igénylő sebesülése, ezért csak 1918. január 22-én érkezett Pólába, a Monarchia legkorszerűbb csatahajójának (Prinz Eugen) kapitányi posztjára.
Mind a hadikikötőben, mind pedig a csatahajókon érezni lehetett szociális állapotok, valamint a háborús veszteségek miatti jogos elégedetlenséget. Horthy felmérte a kialakult állapotok veszélyességét, elődjének tehetetlenségét, és konkrét intézkedésekkel javított beosztottjai helyzetén, biztosította a fegyelem megszilárdítását. Tény, hogy a Prinz Eugenen nem került sor olyan kilengésekre, amelyek haditörvényszéki eljárást igényeltek volna!
Cattaróban viszont, a St. Georg cirkálón február 1-jén matrózlázadás tört ki. A lázadók február 3-án megadták magukat a Karl Seidensacher ellentengernagy vezette hajóhadnak. A lázadó matrózok közül negyvenet állítottak statáriális hadbíróság elé, amely négy halálos, és hét életfogytiglani ítéletet hozott. Az ítéletet Franz von Keil és Fiedler Pál tengernagyok írták alá, Károly István tengernagy hagyta jóvá! Február 13-án a lázadás négy vezetőjét kivégezték.
Horthy Miklósnak semmilyen szerepe nem volt a cattarói matrózlázadás felszámolásában! A tények és a bizonyító erejű okmányok ellenére,- Rákosi és Kádár bandája évtizedeken át a cattarói matrózok megtizedeléséről "szövegelt", Horthyt vádolva gyilkossággal. ! Tették ezt azok az ortodox bolsevikok, akiknek ártatlanul legyilkoltak vére csöpögött a kezükről, akik nem csak ellenségeiket, hanem tulajdon elvtársaikat is kivégezték vagy kivégeztették, számos esetben minden bírósági procedúra nélkül! Még azt sem vették figyelembe, hogy Horthy sorhajókapitányként alárendeltje volt Seidensacher ellentengernagynak, a hajóhad parancsnokának, arról már nem is beszélve, hogy az ítéleteken tengernagyok aláírásai szerepeltek.
Nem Horthy mentegetéséről, hanem az igazság bizonyításáról van szó! Nem volt és nincs a világon olyan katonai szervezet, ahol a lázadást jutalmaznák! Háborúban még szigorúbban lépnek fel a vétkesek ellen! A tiszteknek pedig nem csak joguk, hanem kötelességük (!) a fegyelem minden törvényes eszközzel való megtartása vagy helyreállítása!
Ismeretes például, hogy még Horthy Pólába való megérkezése előtt, egy Albániába tartó konvojt kísérő rombolón összeesküvést lepleztek le, és letartóztattak két matrózt, akik arra akarták társaikat rábírni, hogy fegyverezzék le a tiszteket, és álljanak át az ellenséghez. A haditörvényszék halálos ítéltét Horthy hagyta jóvá. Nem tehetett mást!
Dobó István is kivégeztette Eger várában a törökökkel lepaktáló Hegedűs hadnagyot.

Vagyis: tragikus eseményeket, és a katonai törvénykezést nem lehet demagógiával elintézni, vagy alattomos politikai kérdésként kezelni.
A fájdalmasan szigorú ítélet ellen berzenkedők képtelenek megértetni (főként, ha nem is akarják), hogy a zendülésért, és az ellenséghez való átállásért, a világ egyetlenegy haderõjében sem osztogattak vagy osztogatnak kitüntetéseket!
A tehetségeseket és a bátrakat viszont jutalmazzák. Horthyt ellentengernaggyá léptették elő, és rangban 37 osztrák-német nemzetiségű admirálist megelőzve, kinevezték az osztrák-magyar flotta főparancsnokává! Magyar ember még soha nem ért el ilyen magas rendfokozatot és beosztást! Horthyt, az évszázados tengerészeti hagyományokkal rendelkező államok szakértői is kimagasló stratégának ismerték el! Itthon viszont olyanok ragasztották rá a "lovas tengerész" gúnynevet, akik életükben még hintalovon sem ültek, és két perc elteltével,- egy kétpárevezős csónakban is tengeribetegek lettek.

AZ OSZTRÁK-MAGYAR FLOTTA UTOLSÓ ÜTKÖZETE
1918. június 10-én Pólából futott ki a Viribus Unitisz zászlóshajó vezette flotta, Horthy parancsnoksága alatt, az antant hatalmak Otrantónál létesített tengeri zárának felszámolására. Az akció nem sikerült, a Szent István csatahajót egy olasz torpedónaszád a hadművelet kezdetén felfedezte és megtorpedózta, ezzel a támadás elvesztette a meglepetés erejét.
Horthy a további veszteségek elkerülése érdekében visszatért Pólába, majd IV. Károly király parancsára október 30-án átadta a hadiflottát a délszláv Nemzeti Tanács képviselőinek.

November 3-án a Padovában aláírt fegyverszüneti megállapodás a Monarchia számára lezárta az első világháborút. Ezzel Horthy haditengerészeti pályafutása véget ért, és hazatért Kenderesi birtokára.

A VÖRÖSTERROR
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után,- Magyarországon 1918. november 16-án kikiáltották a köztársaságot. 1919. január 11-én gróf Károlyi Mihályt köztársasági elnökké választották, aki március 21-én átadta a hatalmat a Magyarországi Szocialista Pártba tömörült kommunistáknak és szociáldemokratáknak. A tényleges hatalom viszont,- a bolsevik ideológiai vörös vírustól megfertőzött Kun Béla és elvtársai kezeibe került. Kikiáltották a Tanácsköztársaságot, és bevezették a lenini gyakorlatot követő (példátlan méretű terrort jelentő) proletárdiktatúrát. Vizsgálatok és bírósági ítéletek nélkül likvidálták az embereket.
A Tanácsköztársaság 133 napos fennállása során, 93 helységben, 590 embert gyilkoltak le Kun Béláék, vagyis uralkodásuk minden egyes napjára, több mint négy gyilkosság esett! Ehhez a "számlájukhoz" lehetne írni a fehérterror áldozatait is, hiszen vitathatatlan, hogy a vörös terror nélkül nem létezett volna fehérterror!
Az egyre fokozódó - brutális - rémuralom országos félelmet, nyugtalanságot és elégedetlenséget váltott ki, amely fokozódott azzal, hogy Kun Béláék politikai és katonai baklövései következtében,- az országba betört cseh és román csapatok pusztították és fosztogatták a polgári lakosságot.
Az ország bel-és külpolitikai helyzetének normalizálására - Szegeden - egy nemzeti kormány jött létre (1919. május 31-én).

Horthy Miklóst hadügyminiszterré, és a megalakult hadsereg fővezérévé nevezték ki.
A Forradalmi Kormányzótanács az antanthatalmak elégedetlensége, a katonai vereségek, és a nemzeti erők növekedésének együttes hatására augusztus 1-jén lemondott. Kun Béla néhány elvtársával Bécsbe menekült, de nem a Tőke magyar kiadását vitte magával, hanem az államkasszát (25 millió aranykoronával!).

HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓVÁ VÁLASZTÁSA
A nemzetgyűlés 1920. március 1-jén Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választotta. Százhatvanhárom képviselőből száznegyvenegyen jelentek meg az ülésen. Titkos szavazással Horthy 130, gróf Apponyi Albert 7 szavazatot kapott!
A nemzetgyűlésben a mandátumok megoszlása a következő volt: Országos Kisgazda és Földműves Párt (77), Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (76), Nemzeti Demokrata Polgári Párt (6), Keresztényszocialista Gazdasági Párt (1), pártonkívüli (3).

AZ ORSZÁG KONSZOLIDÁCIÓS IDÕSZAKA
Horthy Miklós egy vesztett háború, a vörös terror, a fehérterror, és a cseh-román intervenció minden katasztrofális járulékát követően vállalta az ország vezetését, és erkölcsi-gazdasági- politikai-katonai talpra állítását.
A trianoni békeszerződés értelmében az ország területe 283 ezer km2-rõl 93 ezer km2-re, lakossága pedig 18,3 millióról 7,6 millióra csökkent! Megközelítőleg 5 millió magyart rekesztettek ki az anyaországból! Az elvesztett területeken voltak az ország leggazdagabb ásványlelőhelyei, erdő-és vadgazdaságai.
A háborús vérveszteségtől legyöngült, az igazságtalan békeszerződéssel megcsonkított, a románok és csehszlovákok, valamint a hazai bolsevikok által pusztított és kirabolt ország népe iszonyatos erőfeszítéssel és élni akarással állt talpra.
Horthy Miklós,- hatalmának megszilárdulási ütemében, fokozatosan felszámolta a vörös terror miatt revánsot vevő tiszti különítményesek önbíráskodását, és világviszonylatban is példamutató közbiztonságot hozott létre az ország egész területén! Vezetésével, a magyar nemzet viszonylag rövid idő alatt (6-8 év elteltével), megkezdte a felzárkózást a nyugati államok szintjéhez! Fellendült a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem. A Pengő (a Koronát 1926-ban felváltó új pénzegység) Európa egyik legerősebb valutája lett, és értékállósága a második világháború végéig stabil maradt!
Világ és európai hírű gyárak tömegei nőtték ki magukat az országban (Ganz, Weiss Manfréd, Láng, Tungsram, Hoffer, Telefongyár, Kábel Művek, Chinoin, Richter, Ózdi Vasművek, Győr, stb., stb.). Megnyílt a kontinens első földalatti vasútvonala, a világ első telefonhírmondó központja, és Európa egyetlen ópiumgyártó üzeme.
Az oktatás, az orvosi ellátás és a közbiztonság mintaszerűen lett megszervezve! A magyarság bebizonyította, hogy a legnagyobb tragédiából is van kiút, ha a csüggedést,- a hit és a tenni akarás váltja fel az emberekben, vezetőik pedig értik a dolgukat!
A statisztikai adatok igazolják a lakosság lélekszámának növekedését, és a gazdaság fejlődését. A lélekszám alakulása: 1920-ban 7,6 millió; 1930-ban 8,7 millió, 1940-ben (az utolsó békeévben) ~9,5 millió. A gazdaság fejlődése - átlagosan - évi 0,8÷1,2%-os növekedést mutatott, a külkereskedelem egyenlege 1930-tól kezdve mindig pozitív volt! Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy ezek a számadatok, egy világgazdasági válság ellenére mozdultak kedvező irányba! Ezek tükrében, próbáljunk meg egy összehasonlítást tenni, hogy milyen gazdasági-politikai- erkölcsi-népességi "eredményt" produkált Rákosi és Kádár közel fél évszázad alatt! A Horthy korszakban 40 fillér volt egy kiló kenyér ára, vajon ezt miért nem emlegetik a kádári éra 3,60-as kenyérkéjét visszasirató "feledékenyek", tudatlanok vagy tudatosan "csúsztatók"?

HORTHY KÜLPOLITIKÁJA
Horthy Miklós tudatosan törekedett a Trianoni-béke revíziójára, de kizárólag politikai eszközökkel akarta megoldani. Szovjetellenességének indítéka ma már aligha igényel magyarázatot, a legújabb kori történelmet ismerők számára. Ennek ellenére, ugyanolyan korrekt politikai és gazdasági kapcsolatot tartott a Szovjetunióval, mint más államokkal.
Kezdetben,- az olaszokkal való együttműködésben vélte megtalálni a német és a szovjet fenyegetettség "orvosságát". A Berlin-Róma tengely létrejöttével viszont - kényszerűségből - a németek felé orientálódott, bár valójában sohasem szimpatizált Hitlerrel, és ez akkor is igaz, ha a protokoll írott vagy íratlan szabályai, a nemzetközi politikai és katonapolitikai helyzet változásai, valamint az ország érdekei, esetenként az előző megállapítást megkérdőjelező nyilatkozatokra késztették.
Nem szabad elfelejteni, hogy Hitlert még olyan államfők vagy politikusok is kiemelkedő vezetőnek tartották (és féltek tőle), mint Chamberlain, Daladier, Viktor Emanuel, Franco vagy V. Gusztav Adolf. Megemlíthetnénk még Pétain francia marsallt, a vichyi rendszer államfőjét, vagy Darlant a francia flotta főparancsnokát, akik át akarták adni a francia flottát a németeknek! 1939 augusztusában még Sztálin is szövetséget kötött Hitlerrel, és szeptemberben együtt rohanták le Lengyelországot (miközben a magyar kormány nem járult hozzá, hogy a német csapatok Magyarország út-és vasútvonalait használják a lengyelek elleni felvonulásukhoz), és Horthy tízezrével fogadta be a lengyel menekülteket hazánkba!
Horthy Miklós nem egy esetben ellent mondott Hitlernek, de nem állt rendelkezésére olyan katonai erő, amellyel érvényesíthette volna álláspontját egy olyan birodalommal szemben, amely néhány hét vagy hónap alatt kis és nagy államok tömegeit rohanta le, amelyet csak a Szövetséges Hatalmaknak sikerült hatalmas vér-és anyagi áldozatokkal kapitulációra kényszeríteni.


Horthy kormányzó külpolitikai eredményét fémjelezték a tengelyhatalmak (1938. november 2.) első, és (1940, augusztus 30.) második bécsi döntései, miszerint Magyarország visszakapott Csehszlovákiától 11 927 km2-es felvidéki és kárpátaljai, Romániától pedig 43 591 km2-es észak-erdélyi és székelyföldi területet.
1940. november 20-án hazánk csatlakozott a német- olasz-japán Háromhatalmi Egyezményhez, és december 12-én sor került a jugoszláv-magyar örök baráti szerződés megkötésére. Jugoszlávia 1941. március 25-én szintén csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez, de néhány nap elteltével (puccsszerűen) egy németellenes kormány jutott hatalomra, amellyel a szovjetek április 4-én barátsági és megnemtámadási szerződést kötöttek!
Hitler április 6-án elindította csapatait a jugoszlávok ellen, és már a támadás első napján 50 kilométert nyomultak előre. Április 10-én elfoglalták Zágrábot, és ugyan ezen a napon kikiáltották a Független Horvát Köztársaságot. Horthy a magyarlakta területek védelme érdekében - április 11-én - utasította a honvédséget a Bácska, a Muraköz és a Muravidék megszállására, és ezzel a döntésével ismételten bebizonyította államfői nagyságát és stratégiai rátermettségét!
Az akkori (!) Kritikus helyzetben ugyanis: vagy átengedte volna az érintett területeket a németeknek, vagy (esetleg) a szovjeteknek, hiszen jól tudta, hogy Sztálin a balti-államok bekebelezésén kívül,- mongol, kínai, finn, román és lengyel területeket is annektált. A világ közvéleménye alig-alig emelte fel a hangját, amikor pl. Finnországot hadüzenet nélkül megtámadta és megcsonkította.

A bolsevikok bölcs intuícióként üdvözölték Sztálin akcióját, Horthyt viszont a mai napig átkozzák, mert a Jugoszláviában élõ magyarokat megsegítette.
Horthy pozitív minősítésén az sem változtat, hogy Churchill is elítélte ezt a döntését, hiszen a brit miniszterelnök sem akkor, sem a második világháború után nem törődött a magyarokkal, hazánkat odadobta a szovjeteknek, és egy szava sem volt, amikor Tito mintegy ötvenezer magyart végeztetett ki 1944-45-ben Újvidéken!
Az angolok viselkedése azért sem érthető, mert Horthy szimpatizált velük, és István fia, (a kormányzó helyettes) kifejezetten angol-barát volt! Még azt is feljegyezték róla, hogy egy este az Arizona bárban zsidók társaságában szórakozott, és az oda betért (Pajtás vezérkari alezredes kíséretében lévő) Dürer német birodalmi protokollfőnök jelenlétében az angol himnuszt játszatta a zenekarral!

HORTHY ÉS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ
Hozzá nem értők számára egy kötetre való adat sem lenne elegendő annak bizonyítására, hogy Magyarország (geo stratégiai helyzete miatt) - egyszerűen - nem maradhatott ki a második világháborúból! Legfeljebb egy időhúzás "eredményeként",- a német megszállás évekkel hamarabb következett volna be, és az ország lakossága nagyobb áldozatoknak lett volna kitéve!
Németország 1941. június 22-én támadta meg a Szovjetuniót. Olaszország és Románia még az nap hadat üzent a szovjeteknek! Június 23-án Szlovákia és Horvátország is csatlakozott a németekhez. Június 25-én a dán kormány visszahívta követét Moszkvából, francia, belga, holland és spanyol önkéntesek jelentkeztek a szovjet frontra! A svéd kormány hozzájárult ahhoz, hogy területén keresztül Norvégiából Finnországba német csapatokat szállítsanak. Június 26-án Finnország is hadba lépett a Szovjetunió ellen.
Horthy és a magyar kormány még várakozó állásponton volt, de a Kassát ért bombázás felgyorsította az eseményeket, és a szovjetek elleni - elkerülhetetlen - hadüzenet deklarálását június 27-én. Nem mi voltunk az elsők, akik ezt a tragikus és kényszerű lépést megtettük! Magyarország csak egy apró kis figura volt a nagyhatalmak politikai-katonai sakktábláján.
Horthyt, még a megtámadott Szovjetunió vezére, és az emberiség történelmének legkegyetlenebb gonosztevője - Sztálin - sem nyilvánította háborús bűnössé, csupán a hatalomért lihegő magyar bolsevikok kutatták elektronmikroszkóppal, hogy találjanak (vagy kitaláljanak) valami kompromittáló anyagot Horthy ellen.

HORTHY, ÉS A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓKÉRDÉS
Felesleges lenne azt vitatni, hogy Horthy szerette-e a zsidókat, vagy sem. Kétségtelen, hogy számos zsidó barátja volt, és a magyar állampolgárságú, valamint a külföldről (Ausztriából, Szlovákiából, Lengyelországból, Romániából) idemenekült zsidók Magyarországon voltak a legnagyobb biztonságban, a német megszállás (1944. március 19.) bekövetkeztéig! Horthy kormányzó, még a megszállást követően is (augusztus 26-án) az esztergomi páncélos hadosztály rendelte Budapestre, hogy megakadályozza a Gestapót a főváros zsidó lakosainak elhurcolásában!
Számtalan zsidó ember mondott köszönetet Horthynak a háború után, bár a bolsevik propaganda hatására sokan hallgatásba burkolóztak azok közül, akik neki köszönhették életüket.
Vitathatatlan, hogy Horthy a német megszállást követően, a hazai eseményeket egyre nehezebben tudta befolyásolni, ahhoz sem katonai erővel, sem környezetének politikai támogatásával nem rendelkezett.
A németek a magyarországi zsidókérdés "lerendezését" felgyorsították, de már nem maradt annyi idejük, mint amennyit a korábban megszállt (Horthy nélküli) területeken való garázdálkodásukra fordíthattak! Horthy megtette azt Hitlerrel szemben, amit a német befolyás alatt lévő államok egyetlenegy vezetőjének sem volt bátorsága megtenni!
Horthy akkor jutott a fizikai és lelki összeomlás határára, amikor Miklós fiát a Gestapo elrabolta, és a háborúból való kiugrási kísérlete nem sikerült. Ekkor már hajlott kora (76 éves volt) sem tette lehetővé a németek által támogatott Szálasival szembeni fellépését, ezért az erőszaknak engedve (gyakorlatilag fogolyként), tudomásul vette, hogy Németországba szállítsák, és a háború végéig védőőrizet alatt tartsák.
Érdemes megemlíteni, hogy sem a magyar, sem pedig a külföldi zsidó személyek vagy szervezetek nem beszélnek arról, hogy a német koncentrációs táborokból kiszabadított zsidók Magyarországra irányított vonatszerelvényeiből számosat megállás nélkül továbbították Sztálin GULAG-jaira, és nyomtalanul eltűntették a szovjet "paradicsomban".

A médiumok többsége viszont csak a holokausztot emlegeti, és az átirányított vonatokat, Babij Jart, Birobidzsant, vagy az '52-es (zsidó) orvos pert úgy kezeli, mintha (mindezek) nem léteztek volna!

ÖSSZEGZÉS
Magyarországot 1920-tól 1944-ig olyan ember kormányozta, akire büszke lehet minden magyar állampolgár! Horthy Miklós akkor vállalta a hatalom átvételét, amikor Magyarország történelmének legmélyebb pontjára jutott.

A háborús veszteségek, a vörös terror és a trianoni békeszerződésben lévő határozatok,- a tatárjárásnál vagy a mohácsi vésznél is súlyosabb sebet ejtettek az ország testén. Egy bűnös, kegyetlen és idegen ideológiai képviselői megosztották az állampolgárokat, és minden társadalmi vagy egyházi törvényt felrúgva, a szabad rablást, ártatlan emberek kivégzését, kitelepítését és/vagy megkínzását vezették be az egész országban, idegen személyek, címek, címerek-és jelképek tiszteletére kényszerítették a magyar népet.
Horthy nagy nehézségek árán, de viszonylag rövid idő alatt,- konszolidálta az anarchiába és csődbe jutott bel-és külpolitikai, közbiztonsági és gazdasági helyzetet. Az országban többpártrendszer volt, az ellenzék parlamenti képviselőkkel, napilapokkal és megfelelő infrastruktúrával rendelkezett. A törvény szigorával léptek fel mind a baloldali, mind pedig a jobboldali renitenskedőkkel szemben, és ez akkor is igaz, ha az érintettek kifogásolták a bírák, ügyészek vagy büntetés-végrehajtó szervek tevékenységét.
Természetes, hogy Horthy sem szimpatizált ellenségeivel, de nem volt bosszúálló, és pl. az életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt Rákosi Mátyást és Vas Zoltánt is kiengedte a Szovjetunióba 1938-ban. A '45-ben visszatért Rákosi "lelkén" viszont számos - vétlen - horthysta tábornok, tiszt vagy tisztviselő halála "szárad"! Vas Zoltán pedig hazatérte után energiájának jelentős részét arra fordította, hogy Horthy ellen minél több kompromittáló anyagot csipegessen össze, és "irományaiban" csupán Julius Caesar meggyilkolásában való asszisztenciával nem vádolta Horthyt.


A rendszerváltás előtti több évtizedes ideológiai megtévesztés, valamint a megfélemlítés eredményességét jól érzékelteti, hogy eddig senki sem tett említést egy Horthy szobor felállításának tárgyában. A felelősségre vonás elmaradásától "felbátorodott" ortodox bolsevikok viszont már-már követelik, hogy Kádár elvtársuknak állítsanak emlékművet.
Arról a Kádárról van szó, aki szovjet szuronyok és harckocsik segítségével került a hatalom csúcsára! Aki elárulta hazáját, miniszterelnökét, barátait, elvtársait és pártját; aki kivégeztette ellenségeit, elvtársait és azokat a forradalmár gyerekeket is, akiknek ország-világ előtt büntetlenséget ígért; aki a sortüzek legfőbb kezdeményezője volt Marosánnal, Csémivel és Hodosánnal karöltve; aki tönkretette a magyar gazdaságot; aki vétkes a mértéktelen mennyiségű külföldi kölcsönök felvételében és elherdálásában; aki vétkes a magyar címer és zászló "szovjetesítésében", valamint a kivégzett forradalmárok tetemeinek meggyalázásában; aki semmit sem törődött a határainkon kívülre rekesztett magyarok sorsával; aki miatt az ország lélekszáma és az emberek átlagéletkora fokozatosan csökkent, egyes betegségek területén pedig a világ élvonalába kerültünk!
Horthy Miklós kormányzó életrajzából, és tevékenységének eredményeiből hiányzanak ezek - a Kádárra jellemző - tényadatok, amelyek még Haynaut és Quislinget is kezdő kisinasokká degradálják az MSZMP fő-vagy első titkára mellett!
Horthy Miklóst életvitele és életműve emeli a legnagyobb magyarok soraiba! Hazánk sorsának tragikus alakulása miatt nem hibáztatható, azt tette, amit az adott esetben (és lehetőségei birtokában) bűn lett volna nem megtenni, mert bizonyítható, hogy még rosszabb helyzetbe kerülhettünk volna.
Horthy emberfeletti lelkierővel reagálta le a családját sújtó sorozatos tragédiákat, munkájában képes volt függetleníteni magát személyes gondjaitól.
"Úriember" volt,- a szó szoros értelmében! Ellenfeleivel és ellenségeivel (is) gentleman módon viselkedett, talán túlzásba is vitte a gentleman,s agreementet, mert fel sem tételezte, hogy külföldi vagy hazai "partnerei" másképpen gondolkoznak (Antonescu, Beregffy, Gõring, Hitler, Imrédi, Mussolini, Ribbentrop, Szálasi, Sztójay, Veesenmayer, Werth, stb.).
Hazáját mérhetetlenül szerette, széleskörű nemzetközi kapcsolatait felhasználva még Portugáliában is (az emigrációból) sokat tett a magyarságért, bár itthon csak pejoratív szövegkörnyezetben emlegették a hatalom szószólói. Az '56-os magyarországi forradalom és szabadságharc eltiprását követően,- testileg és lelkileg összeomlott.

Egészségi állapota annyira megromlott, hogy decembertől kezdve már csak nagyritkán kelt fel betegágyából. 1957. február 9-én halt meg, temetése (február 11-én) abban a lisszaboni temetőben volt, amelyben egyszer menyének (Horthy István kormányzó helyettes özvegyének, gróf Edelsheim Gyulai Ilonának) a következőket mondta: "Itt szeretnék pihenni, amíg haza nem visznek egy szabad Magyarországra".
Kívánsága teljesült. Hamvait 1993. szeptember 4-én, egy szabad és független Magyarországon, a Kenderesi családi kriptában helyezték örök nyugalomra, felesége és négy gyermeke földi maradványai mellé.
A rendszerváltozás - egyik elmaradt - restanciája: a megrágalmazott, a meghurcolt, a kiátkozott vagy az elüldözött hazafiak minél gyorsabb lefolyású jogi, erkölcsi és anyagi rehabilitálása. Vonatkozik ez minden rendű és rangú személyre, valamint családtagjaikra.
Még késik az igazság feltárása, ugyanakkor növekszik az "adósságunk" őseinkkel, hőseinkkel, példaképeinkkel és a történelemmel szemben!


Úgy érzem ehhez nem szabad semmit sem hozzâtenni, talân annyit, nyugodj békében te igazi hazafi!